A Kisalföld északnyugati részén található, Sopronkövesd, Völcsej, Nemeskér és Röjtökmuzsaj községekkel határos. Területe 17,52km2, lakóinak száma 1463 fõ. A község éghajlata mérsékelt, levegõje tiszta, a település határát érinti a Kisalföld legnagyobb összefüggõ erdeje, amely nagyvadakban gazdag. Lövõ történetének legõsibb emléke a község északkeleti határában emelkedõ domb, a „Várhely”, amely a kelták õrhelyéül szolgált. Késõbb az õrállomást a rómaiak vették birtokukba. Elõször akkor bukkant fel a Lövõ név, amikor „Várhely” avar-magyar õrállomás lett.

A település a XIII–XIV. században földesúri birtok, ekkor Lövõ lakosságát német telepesekkel frissítették fel. Lövõ a XV. század második felében rövid idõre mezõvárossá vált, azonban ennek a címnek a török világgal nyoma veszett. A törökök Bécs felé haladva majdnem teljesen elpusztították a falut, 1683-ban a megmaradt részt a franciák égették fel. Lakói szétszéledtek, a legtöbben Nagylózsra költöztek. Abban az idõben Széchenyi György esztergomi érsek volt Lövõ földesura, aki telepesek, jobbágyok csalogatására egy 1691-es szabadságlevélben arról biztosította a bevándorlókat, hogy jobbágyok maradnak, de robotolni nem kell, azt pénzben megválthatják. Akkoriban költöztek a horvátok és az un. Taxalisták, akik nem voltak nemesek, de szabadon költözhettek. Az 1711-es pestisjárvány után ismét sok német telepedett meg Lövõn, fõleg iparosok. 1720-ban átépítették a romos templomot. Gróf Széchenyi Pál 1862-ben eladta birtokát a község lakóinak. Az 1865-ben megnyílt Sopron-Szombathely vasútvonal mellett Lövõ állomást kapott. 1924-ben kezdte meg a termelést a lövõi késgyár elõdje. A gyárat a németek 1945-ben kifosztották és lerombolták. Az 1949-ben államosított késgyárat az ELZETT Soproni Gyáregységéhez csatolták, amely az 1990-es évek második felében a német ROTO cégcsoport tulajdonába került. Napjainkban a Roto Elzett üzem 700 környékbeli, és soproni embernek biztosít munkát.

A településen napjainkban 161 egyéni vállalkozó mûködik. Lövõn 1921-ben kezdte meg mûködését leányiskola és kisdedóvó, amely az államosításig a lövõi irgalmas nõvérek vezetése alatt állt. A településen 1888-ban gyógyszertár létesült, 1930-ban vágóhíd, 1936-ban strandfürdõ kezdte meg mûködését. Lövõ teljes közmûellátással rendelkezik. Lövõn összevont intézményként, Általános Iskola és Óvoda mûködik. Az iskolai tanulók száma 173 fõ, az óvodai gyermeklétszám 53 fõ. A település közintézményekkel és egyéb szolgáltatásokkal való ellátottsága kiemelkedõ a környezõ községek közül. Lövõn könyvtár, háziorvos, fogorvos, védõnõ és állatorvos mûködik. A községben a lakosság kereskedelmi és szolgáltatási ellátását több szaküzlet és vendéglátó egység biztosítja. 2006-ban elkészült a Kulturális és Szolgáltató Központ, amely számos színvonalas rendezvény helyszíne. A központban kapott helyet a térségi feladatokat ellátó Családsegítõ, Gyermekjóléti és Támogató Szolgálat, a munkaügyi központ és az Alpokalja mikro térség irodája.

2006-ban elkészült a Kulturális és Szolgáltató Központ, amely számos színvonalas rendezvény helyszíne. A központban kapott helyet a térségi feladatokat ellátó Családsegítõ, Gyermekjóléti és Támogató Szolgálat, a munkaügyi központ és az Alpokalja mikro térség irodája.

Nevezetességek:

• Késõ barokk Nagy boldogasszony római katolikus templom
• Barokk Szent György-szobor
• Búcsújáró kápolna
• Barokk pestis-emlék
• Klasszicista Keresztelõ Szent János-szobor

Rendezvények:

• Búcsú
• Vásár
• Falunap